Pleurodézis

Anatómiai bevezetés

A légcső a mellkasban jobb és bal főhörgőre ágazik, ezeken keresztül jut a levegő a 2 tüdőbe.

A tüdő, a fujtatóhoz hasonlóan, beszívja a friss levegőt és kifújja a használtat. (A hasonlat nem pontos, mert a fujtató nem ugyanazon a csövön szív és fúj, a tüdő, igen.) 

A 2 tüdő a jobb és bal mellüregben helyezkedik el.

A mellüreget oldalt a mellkasfalat alkotó a bordák és izmok, alul a kupola alakú rekeszizom, a belső oldalon pedig a két mellüreget elválasztó  mediastinum (alig használt magyar neve: gátor) határolja. A mediastinum zsírszövetében van a szív, a nagyerek, a nyelőcső, a légcső, nyirokcsomók.

A mellüreget belülről a fali mellhártya, a tüdőfelszínét a zsigeri mellhártya borítja. Ezek normálisan egymáshoz érnek, közöttük tizedmilliméteres folyadék film van. A tüdő úgy tapad a mellüreg falára, mint a tapadókorong az üvegre. A tüdőnek nincs aktív mozgása. A tapadás révén képes – a rekeszizom lefelé, a mellkasfal oldalirányú mozgása következtében – kitágulni, azaz levegőt beszívni. Amikor a légző izmok elernyednek, a mellkasfal és a tüdő rugalmassága folytán megtörténik a kilégzés.

Kóros állapotban a két mellhártya lemez között több folyadék, levegő vagy genny halmozódhat fel, emiatt a tüdő összeesik, a beteg nehezen kap levegőt, mellkasi nyomásérzése is lehet. A folyadék felhalmozódásának több mint hatvan féle betegség lehet az oka.

Ha a kialakuló és újratermelődő folyadékgyülem gyógyszeresen nem kezelhető, szóba jöhet a mellhártya összetapasztása (pleurodezis).

A pleurodézis különböző módszerek gyűjtő neve, melyek hatására a tüdő felszínt borító „zsigeri mellhártya” és a mellüreget belülről bélelő „fali mellhártya” összetapad, összenő és a kettő közötti tér véglegesen megszűnik. Egy hasonlattal élve: ha egy műanyag zacskó belső felszínét összeragasztjuk, nem lehet többé bele vizet, vagy levegőt tölteni.

A pleurodézis javallata a visszatérő, máshogy nem kezelhető, többnyire daganathoz, ritkábban más betegséghez társuló mellűri folyadék (ritkán levegő gyülem, azaz pneumothorax vagy ptx), mely nehézlégzést okoz.
A pleurodézis végezhető nyitott mellkas-sebészeti műtéttel, vagy endoszkópos műtéttel, vagy – ebben gyakorlott tüdőgyógyászati ill. intenzív osztályon – mellkasi csövön át beadott  gyulladáskeltő anyaggal. Utóbbi a kémiai pleurodezis.

A beavatkozás során a mellkasba, helyi érzéstelenítést követően, a bőrön át, két borda között, egy 5-8 mm átmérőjű csövet vezetnek be, ezen át a folyadékot lebocsátják, és a csöven át tartósan szívják a folyadékot másnapig.

Ha a tüdő – a mellkas Rtg. kép alapján – teljesen kitágult,  a csövön át a mellhártyaűrbe gyulladást, majd hegesedést okozó anyagot spriccelnek bele. Ma erre a leghatékonyabb anyag a hintőporok alapanyaga, a talkum vizes oldata. Pleurodezis céljára speciálisan gyártott, kalibrált, sterilizált, gyógyszer minőségű talkumot használunk (nem egyszerűen steril talkum).
A gyulladáskeltő anyag befecskendezése után a mellkasi csövet folyamatosan szívjuk. Ez biztosítja a tüdő teljes kitágulását és ezzel egyidejűleg a mellhártya lemezek összefekvését. A felszínek ideális esetben lap szerint összetapadnak, összenőnek.

A beavatkozás feltétele a tágulásképes tüdő. Ha a tüdő felszínét daganatos vagy heges kéreg borítja (kéregbezárt tüdő), vagy  a hörgő elzáródása miatt  a tüdő légtelen és  nem tud tágulni, a leírt módszerrel a pleurodézis  nem végezhető el. (Mellkasi műtéttel egyes esetek megoldhatók).

A pleurodézis mellkasi csövezést, a talkum beadása erős bódítást és fájdalomcsillapítást igénylő beavatkozás, mert az ép mellkasfali mellhártya nagyon érzékeny (daganatos beszűrtségnél ez az érzékenység gyakran teljesen megszűnik). Optimális esetben 3-4 napos kórházi kezelést jelent, és minimum 36 óra mellkasi csövet, melyet folyamatosan szívni kell (ami néhány percre azért megszakítható).
Eredményessége 90 % feletti lehet.

A beavatkozás szövődményei közül a láz a leggyakoribb. Jó technika és gyógyszerminőségű talkum alkalmazása mellett a fertőzés, vagy intenzív ellátást igénylő légzési szövődmény 1% alatti.
A sikeres beavatkozás az életminőséget javítja. A folyadék nem termelődik újra és nem halmozódik fel a mellkasban, nem okoz nehézlégzést, de magát az alapbetegséget nem gyógyítja, az életet nem hosszabbítja meg. Így az elvégzését érdemes mérlegelni.

A bal oldali Rtg kép pleurodesis előtt, 3,5 l mellkasi folyadékkal készült. A jobb oldalon 1 hónappal a sikeres pleurodézis utáni állapot látható.